Küldetés

Küldetés

A Discantus egy olyan énekegyüttes, amely 1996 óta létezik. Még akkor is fontos ez az évszám, ha nem hivatalos életrajzról van szó, hiszen az alapítás óta sok ember megfordult a Discantusban. Természetesen többen már hosszú évek óta rész vesznek a munkában, formálják és adják a Discantus Énekegyüttes arcát, mások pedig nem rég csatlakoztak. Mégis az az együttes tagjai mindig is hasonló okok miatt, hasonló céllal érkeznek, dolgoznak együtt. Ezekről lesz most szó. 

A Discantus egy énekegyüttes. Ez is lényeges jellegzetessége a formációnak. Az énekegyüttes kis létszámú, esetünkben tizenpár énekest számláló zenei formáció. Ez azért különösen fontos, mert a létszám behatárolja, hogy milyen zenei korszakokkal lehet érdemben foglalkozni. Az ilyen létszámú együttesek számára a zenetörténet úgynevezett „régi zene” szakasza a legalkalmasabb éneklésre. A Discantus ebből az egyébként hosszú időszakból leginkább a 16. század énekelt többszólamúságával foglalkozik, plusz-mínusz szűk száz évet felölelve mindkét irányba. Repertoárunk tehát az érett reneszánsz és a korabarokk időszakából való leginkább. Ezeken a zenéken kívül az együttes adottságai megengedik, hogy huszadik századi és kortárs zenét is előadjon.

Az énekegyüttes műfajának sajátossága, hogy a tagoknak egyszerre kell tudni szólistaként énekelni, hiszen nem ritkán egy ember énekel egy szólamot, valamint igazi kórustagként együtt kell működni a többiekkel. Egyéniségnek kell lenni, miközben sohasem lehet megfeledkezni a másikról. Ez izgalmas feladat, főként, hogy az együttest nem vezényli senki kívülről. A művészeti vezető – akit most direkt ne nevezzünk karnagynak – csak belülről irányítja a folyamatokat, sőt, gyakran nem is a koncerten irányít, hanem előtte, a próbák folyamán hoz létre közös zenei „nevezőket”, amelyeket az együttes a koncerten vezénylés nélkül valósít meg. De éppen a szólista-mivolt és a külső vezető hiánya vezet minket arra, hogy minél inkább önállóan formálja mindenki a saját szólamát, és aztán közösen formáljuk meg a zenét.

Azt a fajta zenét, amelynek Magyarországon szinte egyáltalán nincs hagyománya. Amelyet alig-alig ismernek, amely nem divatos, nem közkedvelt, nem adja könnyen magát. De szerintünk van létjogosultsága mindenki életében, tud olyat adni, amelyet a későbbi korok zenéje nem tud. Hogy mi ez az érték, az talán kiderül a koncerteken, néhány reneszánsz mű figyelmes és nyitott meghallgatásakor. Valami olyasmi talán ez, ami könnyen hiányzik a mai igen gyors ritmusú életvitelünkből.

A Discantus célja, hogy létrehozza ezt a zenét - amelyért persze mindegyikünk rajong -: felkutasson olyan darabokat, melyek kevésbé ismertek itthon, bejárja a megvalósítás örömteli útját, és aztán pedig közvetítővé válva hagyja, hogy működjenek, hassanak ezek a zenék a hallgatóra.

Discantus Énekegyüttes

Hallgatnivaló