A koncepció

A koncepció

A Discantus és a Koldusopera

Aki kicsit is ismeri a Discantus Énekegyüttest, az tudhatja, hogy a repertoárunkon idáig nem nagyon szerepelt semmilyen színpadi műfaj. Ehhez a területhez a legközelebb egy Banchieri- madrigálkomédiával kerültünk. Mi vezetett hát minket a Koldusoperához? Leginkább a kíváncsiság és az újdonság iránti érdeklődésünk. Az elmúlt húsz év működési formája után ki akartunk próbálni valami egészen mást, ami kicsit köthető a kórusénekléshez és köthető azokhoz a zenei korszakokhoz, amelyekben idáig mozogtunk. A színpadi műfajok közül csak olyanok jöttek szóba, amelyek kisebb hangszeres együttest mozgatnak meg, és nem támasztanak túlzott énekesi elvárásokat sem. Ezért a kora 18. századi angol ballad opera műfaja bizonyult a legjobb választásnak. A ballad opera nagyjából a Singspielnek, azaz a daljátéknak feleltethető meg: a zenei betétek a szöveges részek közt hangzanak el. A ballad opera esetében ezek egyszerű és közismert dalok voltak. A számtalan ballad opera közül végül John Gay Koldusoperájára esett a választás. A Koldusopera jó kiindulási pont volt: a sajnálatosan örökérvényű szüzsé, a mű szerzőjének formabontó szándékai, valamint a jól ismert Brecht–Weill-feldolgozás mind-mind számtalan impulzust adott a Discantusnak saját Koldusoperája megalkotásakor.  

Saját

A Koldusopera létrehozásakor az egyik legfontosabb gondolat számunkra az volt, hogy minél inkább a sajátunk legyen ez a darab. Ezért, amit csak lehet, mi magunk végzünk el a teljes alkotói folyamatban, hogy aztán minél inkább magunkénak érezhessük azt, ami végül megszületik. Így a Discantus tagjai a produkció létrehozása során számtalan szerepet vállaltak: amellett, hogy énekesként értelemszerűen mindenki részt vesz az előadásban, ki-ki színésszé, fordítóvá, rendezővé, hangszeres zenésszé, jelmez- és díszlettervezővé, rendezőasszisztenssé vált a Koldusopera kedvéért. Ebből következik az is, hogy nem a mindenáron való tökéletesség volt a célunk, hiszen a legtöbben kiléptünk a megszokott szakmánk keretéből, amikor a fenti szerepekbe bújtunk. Mégis mindenki a legjobbat akarja adni, sőt többen igazi tehetségként csillognak az új szerepükben. De sokkal fontosabb ennél, hogy azáltal, hogy az alkotómunka szinte minden fázisát mi magunk végezzük el, az eredeti darabot végül teljesen a saját képünkre tudjuk formálni. Be kell vallanunk: nem is John Gay eredeti darabját fogja látni a közönség, hanem a Discantus Koldusoperáját.

John Gay

A Discantus Koldusoperája szövegileg, zeneileg és rendezésben is többféle hatásra reflektál. Az első természetesen az eredeti mű maga. Gay a Koldusopera kulisszájával, a szereplőivel és a cselekménnyel a korabeli Anglia meglehetősen romlott közéleti viszonyaira reagál. Mi semmiképp nem akartunk folyamatosan és didaktikusan a mai közéleti viszonyainkra utalni. Megteszi ezt elegendő mértékben az eredeti szöveg. Gay másik szándéka az volt, hogy az akkoriban uralkodó olasz operával lehetőleg minél élesebben szembenálló darabot hozzon létre. Igazi anti-operát. Nem olaszul, hanem angolul. Nem hősökről, hanem tolvajokról. Nem drámával, hanem a drámai fejlődés szinte teljes mellőzésével, leginkább a szatíra eszközeivel. Meg akartuk őrizni ezt a szándékot: ezért a teljes darabot lefordítottuk magyar nyelvre, keresve azt a regisztert, amely a hallgatóban a jelen idő érzetét kelti, de elkerüli azt a hibát, hogy ezt a mai szleng túlzó használatával kívánja elérni.

Bertolt Brecht

Brecht Koldusoperája konkrét szövegi utalásként nem jelenik meg a feldolgozásunkban. Sokkal inkább Brecht színháztörténeti jelentőségű eszméi gyakoroltak hatást a rendezésre. Brecht alapgondolata a színjáték és a hallgatóság egymástól való elidegenítése: a nézőnek a színpadon történtektől való függetlenítése, a színházi élményéből való kizökkentése volt. A rendezés ezt a gondolatot inspirációként, nem pedig teljes rendező elvként használja fel, nem akartunk egy minden tekintetben brechti színdarabot létrehozni. Az elidegenítés céljából Brecht számtalan eszközt talált ki, amelyek közül jó néhány már a modern színjátszás eszköztárát képezi: elég a szikár színpadképre vagy a díszes kosztümök helyett használt hétköznapi ruhákra utalni. Ezért ezek használata ma már nem is igen távolítja el a hallgatóságot a színházi élménytől. Feltűnő egybeesés, hogy Brecht – nagyon hasonlóan a ballad opera és különösképp a gay-i Koldusopera gondolatvilágához – fontosnak tartotta a színház jelenre való reflektálását. De zenei szempontból még lényegesebb az a hasonlóság, hogy Brecht a színházi élményből való kizökkentés céljából a cselekményt megszakító köztes kommentárokat és dalokat iktat be a drámai folyamatba. Mivel ez a ballad opera velejárója, értelemszerűen más módon kellett az elidegenítő hatást elérni. Ennek kiindulópontja az volt, hogy a Gay dalszövegei más regiszterben íródtak, mint a főszöveg: kevésbé durvák, néhol költőiek, de legalábbis költői képeket használnak. A rendezés éppen ezért kiemeli a zenei részleteket a darab szövegének mocsarából, sőt, az elidegenítő hatást azzal kívánja elérni, hogy szembe megy a gay-i anti-opera céljaival: látványos tablók, beállított képek, operát idéző mozgás ellenpontozza a próza rendezését.    

A zene

Az 1728-as Koldusopera zenéjét is szinte teljes egészében Gay állította össze. A zenei betétek többsége rendkívül népszerű dalok újraszövegezett változata volt. A közönség jól ismerte ezeket a dalokat, így minden szám az ismerősség érzését keltette a hallgatóságban. A legnehezebb dolgunk ezekkel a dalokkal volt, hisz ezek a mai magyar közönség számára egyáltalán nem ismertek, nem csengenek ismerősen, ráadásul a zenei formát és színvonalat tekintve nagyon hasonlóak egymáshoz. Ezért az eredeti darabban szereplő közel hetven dalból csak huszonöt tételt tartottunk meg. A koncepciónkban azonban fontos szándék volt, hogy valahogy hasonló élményt adjunk a mai magyar hallgatóságnak, mint amit a korabeli londoniak kaptak. A darabba ezért számos olyan zenét emeltünk be, amely a – főként a barokk és klasszikus opera területén legalább kicsit jártas – közönség számára egyértelmű utalásokat jelentenek. Ugyanilyen indokból került be a zenék közé Kurt Weill két slágere. Az eredeti Koldusopera környezetére, idejére utalnak a 17–18. századi instrumentális szórakoztató zenék, és egyben megadják a darab alaphangulatát. És hogy önmagunkra is reflektáljunk, néhány kórustétel teszi még színesebbé a Discantus Énekegyüttes Koldusoperáját. 

Mészáros Péter

Hallgatnivaló