Angol polifónia

Angol polifónia

Program

  • Thomas Tomkins (1572 - 1656): O sing unto the Lord à 7
  • John Sutton (kb. a 15. század második fele): Salve Regina à 7
  • Walter Lambe (kb. 1450-1499 után): Nesciens Mater à 5
  • Thomas Weelkes (1576-1623): Gloria in excelsis Deo à 7
  • Robert White (1535-1574): Christe qui lux es IV à 5
  • Thomas Tallis (circa1505 - 1585): Sancte Deus à 4
  • William Byrd (1540-1623): O salutaris hostia à 6
  • William Byrd (1540-1623): Laudibus in Sanctis à 5

Szövegkönyv

Letöltés

Kommentár

A program címe: angol polifónia. A polifon szót egy időben kifejezetten sokat használták a köznapi beszédben is, akkoriban, amikor a mobiltelefonok először váltak képessé arra, hogy megszólaltassanak többszólamú, azaz „polifonikus” – ahogy akkoriban fogalmaztak -  csengőhangot is. A szó a zenei használatban ennél többet is jelent: egyrészt jelenti a reneszánszra nagyon is jellemző alapvetően énekelt többszólamúságot, másrészt azt a többszólamú szerkesztésmódot, amelyben a szólamok nem azonos ritmusban, hanem külön-külön, egymást néha imitálva, máskor teljesen szabadon mozognak, így létrejön egy nagyon gazdag, de néha igen nehezen felfogható hangzás.

A szigetország zenei tradíciójában mélyen gyökerezik a többszólamúság. A többszólamú népzenei hagyományokon túl a korai tervezett többszólamúság egyik kialakulási helyszíne is Anglia a burgund-flamand vidék és Párizs mellett.  A reneszánsz idejére pedig olyan gazdag, igen sokszólamú polifónia jellemzi Anglia zenéjét, amelyhez hasonló a kontinensen nem található. A szókapcsolat: „angol polifónia” tehát egy nagyon különleges zenei hagyományt jelöl, amely ráadásul a reformációval sem tört meg: az egyszerűbb liturgikus zenék mellett a katedrálisokban ugyanis tovább élt a sokszólamú kóruszene: már angol nyelven, de a polifon, főként imitációs technika alkalmazásával. A koncert nyitódarabja, Tomkins O Sing unto the Lord kezdetű darabja példázza ezt a korszakot.

A 15. század második felének angol polifóniáját az imitáció nélküli, de sokszólamú szerkesztésmód jellemezte. A korszak legfontosabb emléke az ún. Eton Choirbook 93 tételt tartalmazott, amelyből 64 tétel maradt fenn. Ebben található a Sutton nagyszabású műve, amely az egyik időszaki Mária-antifóna, a Salve Regina hétszólamú feldolgozása. A műben folyamatosan váltakoznak a kisebb szólóegyütteseket és a tuttit foglalkoztató részek. A Salve Regina után egy másik tétel hangzik el, amely szintén az Eton Choirbookban található és szintén Máriáról szól.

A Weelkes hatszólamú darabjának keretét a Jézus születésekor elhangzó „Gloria in excelsis Deo” adja. A középrész angol nyelvű. Az anglikán liturgián ezen műfaját anthemnek hívják. Az anthemek egyik fajtájában (verse anthem) a hangszerkíséretes szólórészek váltakoznak a tuttival. A másik fajta (full anthem) esetében azonban a teljes kórus végigénekli a tételt, mint Thomas Weelkes Gloria in excelsis Deo c. művében.

A zsolozsma, azaz időhöz kötött napi imádság részeként mindig elhangzott egy nem bibliai szövegű, hanem költött himnusz. A többszólamú zene megjelenésével a himnuszokat úgy dolgozták fel, hogy a páratlan versszakok megmaradtak egyszólamban, gregorián dallammal, a páros versszakokat pedig feldolgozták többszólamra úgy, hogy a gregorián alapdallamot az egyik szólam (leggyakrabban a tenor, néha a diszkant, a legfelső szólam) hosszú értékekben, elnyújtva énekelte.  A Krisztus, ki nap vagy és világ kezdetű esti himnuszt Robert White négyszer is feldolgozta, a nap liturgikus fontossága szerint.

Thomas Tallis a 16. századi érett polifónia egyik legjelentősebb alakja. Kortársaival ellentétben soha nem járt és tanult Rómában. Részt vesz az anglikán zene megalkotásábában, de sokkal meghatározóbb a latin nyelvű kóruszenéje. A Sancte Deus szövege a nagypénteki impropériák végén latinul, görögül és az adott közösség nyelvén elhangzó választ („Szent Isten, szent erősséges, szent és hallhatatlan, könyörülj rajtunk!”) bontja ki.

William Byrd - Thomas Tallis tanítványa - oly megbecsülésnek örvendett Angliában, hogy a reformáció ellenére katolikus maradhatott. Sok katolikus zenét azonban hiábavaló lett volna írnia, de mivel bizonyos alkalmakkor (főként a királyi kápolnában) a latin nyelvű egyházzenét azonban továbbra is használtak, ezért számos motettát komponált a reformáció után is. A hatszólamú O Salutaris hostia szerkesztésmódjában az a különös, hogy tele van az angol zenére jellemző  úgynevezett keresztállásokkal. Ekkor egy adott hang a módosítás nélküli és felemelt formájában egyszerre szólal meg, ami különös disszonanciát eredményez. A műsor záródarabja, a Laudibus in sanctis egy nagyszabású háromrészes motetta, a 150. zsoltár angol nyelvű parafrázisára.

Mészáros Péter

Hallgatnivaló