Eton Choirbook

Eton Choirbook

Program

  • John Browne (1453(?)–1490 k.): O Maria Salvatoris Mater à 8 - Eton Choirbook no. 1.
  • William Cornysh (1463–1523): Ave Maria Mater Dei à 4 - Eton Choirbook no. 65.
  • John Taverner (1490 k.–1545): Ave Dei Patris Filia à 5
  • Walter Lambe (1450 k.–1500 k.): Nesciens Mater à 5 - Eton Choirbook no. 53.
  • John Sutton (15. század második fele): Salve Regina à 7 - Eton Choirbook no. 22.

Szövegkönyv

Letöltés

Kommentár

Az Eton Choirbook

Az Eton Choirbook (Eton College MS. 178) a legfontosabb 15. század végi fennmaradt angol kóruskönyv. A gyűjteményt az Eton College 1531-es leltára említi először. Az összeállítására azonban már 1500 és 1505 között sor kerülhetett, majd pedig nem sokkal ezután le is másolhatták a kész gyűjteményt. Erre utal, hogy a fennmaradt kézirat az utolsó két tétel kivételévelegy másoló munkája. Azokat valószínűleg a darabok szerzője, Robert Wylkynson toldotta hozzá a gyűjteményhez 1500 és 1515 között, amikor az etoni kórus vezetője volt.

Az összesen 224 oldalból 126 maradt fenn, ezek közt a tartalomjegyzék, amely 93 művet említ. Ebből teljes egészében vagy részletekben 64 tétel maradt ránk. A kóruskönyv votív Mária-antifónákkal kezdődik, szólamszám szerinti csoportosításban. A sort a koncert kezdődarabjaként elhangzó John Browne nyolcszólamú O Maria Salvatoris Mater kezdetű votív antifónája nyitja meg. Az antifónák között összesen tizenöt Salve Reginát találunk (köztük Suttonét is, akit ez az egyetlen tétel képvisel a gyűjteményben). A többi szöveg a kor jól ismert Máriát dicsérő költött antifónái közül való. Az antifónákat huszonnégy alternatim - azaz gregorián zsoltártónusra énekelt sorokkal váltakozó többszólamú - Magnificat követi.  Ezeken a tételeken kívül erősen töredékes formában ugyan, de fennmaradt egy virágvasárnapra szánt passió Richard Davytől. Jól jellemzi a korszak angol zenéjét az a tény, hogy a gyűjteményben egyetlen kontinentális szerző műve sem található meg, még az olyan közismert és elismert, a szigetország területéhez közel alkotó szerzőké sem, mint Ockeghem, Obrecht vagy éppen Josquin des Prez. A gyűjtemény legfontosabb szerzői John Browne, Richard Davy és Walter Lambe. Mindhárom szerzőtől közel tíz tételt válogattak be az Eton Choirbookba.

Az Eton kóruskönyvben megtalálható tételek zeneileg három különböző csoportba sorolhatók. A legkorábbi darabokat a nem imitációs szerkesztésű polifónia, valamint a kórus tutti és a szólórészek váltakozása jellemzi. Az ezt követő korszak szerzői - legfontosabb képviselőik Browne, Davy és Lambe - több imitációt és cantus firmus technikát alkalmaznak. Ezenkívül gyakori a műveikben az ún. keresztállás, amelyben egy hang úgy szerepel törzshang (azaz módosítás nélküli) és módosított formájában, hogy a két formát nem egyazon szólam tartalmazza. Ezáltal egy, az éneklést megnehezítő jellegzetes harmóniai hatás jön létre. A harmadik csoportba a legkésőbb született művek tartoznak, amelyeket a kontinens hatása jellemez: a cantus firmus technika háttérbe szorulása és a jól követhető, világos imitáció. Az Eton gyűjtemény darabjairól általánosságban elmondható, hogy gazdag, virágzó polifonikus szerkesztésű tételek sok szólamra írva, rendkívül változatos ritmusképletekkel. A szöveg és zene közt azonban kevésbé szoros a kapcsolat, mint a későbbi korok hasonló használatra szánt zenéiben.

John Taverner nem szerepel az Eton Choirbookban, ugyanis ő a gyűjtemény szerzőit követő generáció tagja. Taverner a 16. századi három „T”-betűs meghatározó szerző egyike Thomas Tallis és Christopher Tye mellett. Az Ave Dei Patris Filia szintén jól ismert votív antifóna szöveg. A tétel stílusa, a szóló és tutti részek váltakozása, a részek egymástól távol eső hangnemisége, az imitáció szinte teljes mellőzése és a cantus firmus használata miatt azonban jól beleillik a kóruskönyv darabjai közé.

A votív antifónák

Az antifóna definíciója Dobszay megfogalmazásában „a latin egyház hagyományos liturgikus énekében: a recitált zsoltárt keretező, zárt formájú dallam.” Az antifóna dallama és szövege kezdetben a zsoltárból vett részleteken alapul, később zeneileg önállósul a műfaj, és a már meglévő antifóna-készlet fejlődik tovább. A zsoltárokat keretező antifóna mellett kialakulnak a miseénekként használt antifónák: a 7. századtól az introitust, az offertoriumot és a communiót is antifónának nevezik. Ezekben sokáig jelen volt az eredetileg körbefogott zsoltár is. Kezdetben e három miseének mindegyike körmenet jellegű mozgást kísért: a bevonulást, az adományok oltárhoz vitelét, illetve az áldozást.

Antifónának neveznek azonban olyan önálló formákat is, amelyek a zsoltározástól teljesen függetlenek. Ide tartoznak a Mária-antifónák, a különböző körmeneti antifónák és a votív antifónák. Ezen antifónák több szálon is kötődnek egymáshoz és az antifónák előző típusához. A Mária-antifónák a középkori Mária-tisztelettel párhuzamosan alakulnak ki. Néhánynak azonban ennél sokkal régebbi a szövegi eredete: Lásd például a Sub tuum præsidium kezdetű Mária-antifónát, melynek szövegét már a harmadik században feljegyezték az egyiptomi kopt egyházak használatában. A dallamok az antifóna-repertoár zöménél későbbiek. A négy időszaki antifóna, az Alma redemptoris mater, az Ave regina cælorum, a Regina cæli lætare és a Salve regina misericordiæ kezdetűek az egyházi év egy-egy meghatározott időszakához csatlakoztak, általában az officium záródarabjaként.

Egyéb paraliturgikus események az úgynevezett votív alkalmak. Valamilyen egyéni szándékra végeznek teljes szertartásokat – gyakran halott lelki üdvéért, tehát ide tartoznak a rekviemek is –, amelyek nem kötődtek a liturgikus évhez. Ezen szertartásokhoz kapcsolódnak a votív antifónák. Megjelenésük a 9. századtól datálható. A votív antifónák szövegének forrása nem csupán a biblia. Az officium és más imádságos könyvek is a kompozíciók alapjául szolgálnak, amelyek tematikája legtöbbször Mária, a halottért való könyörgés, a Szentlélek, védőszentek és - főként Angliában - maga Krisztus volt. A votív alkalmak nagymértékű elterjedésének köszönhetően – amelyben igen nagy szerepe volt a katolikus dogmatikába felvett búcsú gondolatának – a votív antifónák a késő középkorra váltak közkedveltté és a repertoár részévé.Ezen antifónák körmenetes alkalmakkor, valamint a matutinum, a laudes, a vesperás vagy a kompletórium lezárásaként szólaltak meg.

Mészáros Péter

Hallgatnivaló