SCH

SCH

Program

Samuel Scheidt (1587-1654):

  • Nu komm der Heiden Heyland à 8
  • Deutsches Magnificat à 4

Johann Hermann Schein (1586-1630):

  • Was betrübst du dich meine Seele à 5
  • Die mit Träenen säen à 5
  • Nun komm der Heiden Heiland à 5
  • Vom Himmel hoch à 5
  • Ehr sei Gott in der Höh allein à 10

Heinrich Schütz (1585-1672):

  • Selig sind die Toten à 6
  • Verleih uns Frieden – Gib unserm Fürsten à 5
  • O bone Jesu à 7
  • Der Engel sprach zu den Hirten à 7 

Szövegkönyv

Letöltés

Kommentár

A szerzők

Samuel Scheidt keresztelője 1587. november 4‑én történt Halléban. Az orgonista és zeneszerző Scheidt protekciónak köszönhetően a híres Jan Pieterszoon Sweelincknél ta­nult két évig Amszterdamban. 1609‑es visszatérése után Halléba hívták orgonistának, ahol 1614‑16‑ig együtt dolgozott a kor neves teoretikusával és zeneszerzőjével, Michael Praetorius-szal. 1624‑ben megjelentette a Tabula Nova című gyűjteményét, amelyben né­met területen elsőként alkalmazott olyan, a mai partitúrához hasonló lejegyzést, amely­ben ötvonalas szisztémák kombinációja adta a két kézre szánt billentyűs zene notációjának alapjait. Számos hangszeres és vokális gyűjteményt jelentetett meg életében, annak ellenére, hogy a harmincéves háború következtében elvesztette állását, majd teljes vagyonát is.

Johann Hermann Schein 1586‑ban született Grünhainban, és 1630‑ban hunyt el Lipcsé­ben. A zeneszerzés mellett költőként is tevékenykedett, hosszú éveken át pedig a lipcsei Tamás‑templom karnagya volt. Szoros ismertség kötötte össze Heinrich Schütz-cel. Schein 1629‑es Cantionaléja a protestáns többszólamú énekeskönyvek egyik jelentős mintája. Lip­csei működéséhez köthető a kantáta műfajának továbbfejlesztése, önálló hangszerekkel való bővítése. A kor jelentősebb szerzőihez hasonlóan ő is gyűjtemények megjelentetésével népszerűsítette műveit: 1609‑ben adta ki a Venus‑Kräntzlein című gyűjteményt, tisztán hangszerek számára. Az 1615‑ös Cymbalum Sionium harminc darab öt, hat, nyolc és ti­zenkét szólamra írt motettát tartalmaz. Az 1623‑ban megjelent Israelsbrünnleinban pedig öt és hatszólamú motetták találhatók, ószövetségi szövegekre komponálva.

Heinrich Schütz, a 17. századi német barokk nagyhatású szerzője 1585‑ben született. Gyermekként fiúénekesként szolgált, majd jogi tanulmányokba kezdett. Zeneszerzést Velencében tanult 1609‑től 1613‑ig, méghozzá a város zenei életének meghatározó szerzőjétől, Giovanni Gabirelitől. Ez évtől a drezdai fejedelem szolgálatában állt egé­szen nyugdíjazásáig. 1627‑ben mutatták be Dafné című zeneművét, amely az első né­met nyelvű opera volt. Ezután újra Velencébe utazott, ahol Claudio Monteverdivel, az olasz opera megteremtőjével került kapcsolatba. A harmincéves háború Schütz életét is megnehezítette. Nemcsak állása került veszélybe azzal, hogy a drezdai zenei élet komo­lyan visszafejlődött, de a háború következtében több családtagját és barátját is elveszítet­te. Emiatt szabadságot kért, és elutazott Dániába, ahol együtt dolgozott az angol John Dowlanddel. A háború lezárulta után a szász udvar zenei élete ismét fellendült. Többszöri próbálkozás után Schütz 1655‑ben végre nyugdíjba vonulhatott. De a komponálást ez­után sem hagyta abba, 1664‑ben készült el a születés történetét feldolgozó oratórium, a Weihnachtshistorie, majd pedig a már régebben megkomponált Lukács‑passió után két másik evangéliumi szenvedéstörténetet is megzenésített. Élete végén javait szétosztotta családja közt. 1672‑ben hal meg Drezdában.

A művek

A Nun komm, der Heiden Heiland kezdetű dallam a protestáns egyházzene egyik legis­mertebb adventi éneke. Szövege Szent Ambrus Veni Redemptor gentium himnuszának Luther Mártontól való verses fordítása. A dallam a himnusz gregorián dallamának rit­mizált parafrázisa. A barokk idején számtalan feldolgozás készült e dallamból kiindulva orgonára, kórusra és egyéb apparátusra. Johann Sebastian Bach 62‑es korálkantátája is erre a dallamra íródott.

Scheidt Nu komm der Heyden Heyland (Luther‑féle írásmód) feldolgozása két kórusra készült. A koráldallam a magas szólamokban (szoprán és tenor) cantus firmusként jelenik meg, ám átdolgozott, variált és sokszor transzponált formában. Jól követhető azonban a négy zenei sor határa, amelyet mindig a két kórus közös zárlata jelez.

A Lukács evangéliumában található Magnificat, azaz Mária hálaéneke, a kereszténység alap­szövegei közé tartozik. Egyrészt a zsolozsma részét képzi (nyugaton az esti fő imaóra, a vesperás központi éneke, keleten a reggeli imaóráé), másrészt szövegének tartalma miatt előkerül a liturgikus év karácsonyi ünnepkörében is, különösképp adventben. A 9. tónus, a tonus peregrinus az evangélikus egyházzenében szorosan kapcsolódik a Magnificathoz: maga Luther javasolja, hogy erre a zsoltártónusra énekeljék a Magnificatot. A legtöbb német fordítást valóban ezzel a dallammal szerepeltetik, mint ahogy Samuel Scheidt is ezt tette a négyszólamú Magnificat‑feldolgozásában.

A darabban végig obligát basso continuo szólam van. Mindegyik Magnificat‑sorban a tónus hangjai szerepelnek cantus firmusként. A tónus alkalmazása azonban – hasonlóan az előző motettához – egyáltalán nem sematikus. Sokszor variált, díszített formában adja a rész zenei vázát, máskor klasszikus cantus firmusként az egyik szólam hosszú tartott hangokon énekli. A darab felépítése teljesen szimmetrikus, a tutti tételek közt két‑ és háromszólamú szóló részek találhatók. A nyolc tétel a következő rend szerint követi egymást:

  1. Meine Seel à 4
  2. Denn er hat seine elende Magd à 2 S+T
  3. Denn er hat große Dinge à 2 A+B
  4. Und seine Barmherzigkeit à 4, S c.f.
  5. Er übt Gewalt à 4, S c.f., közös zsoltározás (falso bordone)
  6. Er stößet die Gewaltigen à 3, T. c.f , S+A
  7. Die Hungrigen à 3 A c.f., S+B
  8. Er denket die Barmherzigkeit à 4, B c.f.

(c.f. = cantus firmus, à = szólamszám)

A madrigali spirituali, azaz a vallásos madrigálok műfajának hagyománya német területen is elterjedt, ahol ezeket Geistliche Magrigalénak nevezték. A műfaj használat szempontjából szekuláris, gyakran otthoni közegben való vallásos cselekmény kísérésére volt alkalmas. Ze­nei szempontból pedig ugyanazok az eszközök jellemezték, amelyek a madrigálokat: szófes­tés, gyors hangulati váltások, a szöveg bátor és merész harmóniákkal való kifejezése.

Schein 1623‑ban komponált huszonhat német nyelvű vallásos madrigált. A szerző utalása szerint ezek mind „különleges, az olasz madrigálok stílusában” íródtak. Jól egyesítette a soro­zat darabjaiban a németalföldi és német motettatradíciót a madrigálok új zenei nyelvezetével. A sorozat címe (Israelsbrünnlein) utal arra, hogy a szövegek mind az Ószövetségből valók.

A Was betrübst du dich meine Seele a számos madrigalizmus mellett felépítése miatt különleges: a darab három részre bomlik, az első két rész ismétlődik. A harmadik rész pedig az első két egység egybeolvasztása. A Die mit Träenen säen a szövegből kiindulva színes zenei eszközökkel fejezi ki a zsoltár ellentétes gondolatrímeit: a hármas lüktetésű gyors rész, illetve az oktáv-ugrásokkal kifejezett örömteli szöveg áll ellentétben a sírást és könnyeket megfestő kromatikával.

Schein számos lutheránus korált feldolgozott. Ezek közé tartozik a már megismert Nun komm der Heiden Heiland kezdetű ének, illetve egy másik, szintén közismert karácsonyi Luther‑szöveg és ‑dallam, a Vom Himmel hoch ötszólamú változata.

Schein 1615‑ös Cymbalum Sionium című sorozatából való a tíz szólamra komponált Ehr sei Gott in der Höh allein. A német nyelvű motetta kétkórusos feldolgozása a születés hírüladását leíró evangéliumi résznek: az angyalok kórusának szövegét, illetve egy költött szöveget, a pásztorok gondolatait, kérdéseit és végül megbizonyosodásukat ábrázolja. A két kórus szinte csak a darab végén egyesül egy doxológiaszerű lezárásban.

Heinrich Schütz 1648‑ben kiadott Geistliche Chormusik című gyűjteményéből való a halottak napi Selig sind die Toten kezdetű hatszólamú motetta. A műben a szövegi tarta­lomnak megfelelően jól elkülönülnek a német motettahagyomány szellemében írt polifon és a harmóniailag merészebb homofon részek. Szintén e sorozatból való a kétrészes Verleih uns Frieden – Gib unserm Fürsten című motetta. Felépítésében és technikájában az előző tételre emlékeztet. Schein vallásos madrigáljaihoz képest e darabok a zenei kifejezésmód bá­torságában, a használt harmóniák terén konzervatívnak mondhatók. Hasonlóságot mutat azonban a szövegi tartalomnak megfelelő gyakori karakterváltásban.

Az O bone Jesu latin nyelvű verses szövegre írt motetta, amelynek keletkezése – stílusából ítél­ve – Schütz velencei tartózkodásának idejére tehető. A darab a szövegének megfelelően tagoló­dik szóló és azt követő tutti versszakokra. Míg a szóló versszakok zenei anyaga mindig új, a tutti ritornellszerűen ugyanazt a zenei anyagot ismétli. A basszusszóló után a négy szólista bevezeti az utolsó részt, amely a hét szólam álkétkórusos felrakásával, majd egyesülésével zárja a motettát. Szintén a Geistliche Chormusik kötetéből való a hétszólamú Der Engel sprach zu den Hirten című motetta, amely a velencei Andrea Gabrieli Angelus ad pastores ait kezdetű darabjának né­met nyelvű kontrafaktája, azaz a latin szöveg német nyelvű szöveggel való helyettesítése.

Mészáros Péter

Hallgatnivaló